Vörös foltok jelennek meg a láb viszketésében és pelyhezésében
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban kátrányos pikkelysömör gyógyszere megnézni! A hasonlat az ókori görögök több ezer esztendős mondájára utal. Azokban a görög mondákban, amelyek közé Prométheus története is tartozik, természetfeletti képességekkel rendelkező hősök mellett örök ifjúnak és halhatatlannak képzelt istenek és istennők szerepelnek. Az ilyen, istenekről és természetfeletti képességekkel rendelkező, többnyire isteni származású hősökről szóló elbeszélő hagyományokat görög eredetű szóval mitoszoknak, és ezek összességét, illetőleg a mítoszokkal foglalkozó tudományt mitológiának nevezzük.
Ahhoz tehát, hogy Petőfi imént idézett verssorait - s a magyar költészet és a világirodalom még számos más, hasonló jelképekre utaló alkotását - tökéletesen megértsük, vörös foltok jelennek meg a láb viszketésében és pelyhezésében mitoszok tudományától, a mitológiától kell felvilágosítást kérnünk. Így tudjuk meg, hogy az ókori görögök elképzelése szerint az embereket az istenekkel szemben az istenek rokona, Prométheus pártfogolta. S az emberek kezdetben nagyon is rászorultak erre a pártfogásra.
Ügyefogyottak voltak és tudatlanok, tehetetlenek a természet erőivel, védtelenek az állatokkal szemben, amelyektől alig különböztek még, vagy ha különböztek is, legfeljebb annyiban, hogy ügyetlenebbek és védtelenebbek voltak a legtöbbnél. Ekkor Prométheus megszánta az embereket és ellopta az égből a tüzet, amely idáig csak a boldog istenek tulajdona volt. Prométheus ajándéka az állatvilág fölé emelte az embert. Ha fázott, tüzet rakhatott, s a tűzön emberhez méltó táplálékot tudott magának készíteni.
Nyirkos barlang és faodú helyett, amelyekben idáig meghúzta magát, téglát égetett agyagból és házat emelt. A föld mélyén rejtőzködő érceket megolvasztva, vadászfegyvereket és szerszámokat kovácsolt. Ha gyors volt a szarvas, még gyorsabb az érchegyű nyíl meg a dárda, amellyel az ember űzőbe vette. Ha meleg volt a prémes állatok bundája, az ember már erősebb volt náluk s a legyőzött állatok préméből maga számára tudott meleg ruhát csinálni.
Ha idáig avval kellett kenőcs méz és sárgája pikkelysömörre, amit a föld önként adott neki, most már vasekével szántotta fel, és így kényszerítette ki belőle a bőséges termést.
A tűz segítségével alakultak ki a különféle mesterségek. A kovácsmesterség fegyvereket és szerszámokat állított elő, a fazekasság kisebb-nagyobb cserépedényeket, amelyekben az ősszel betakarított termést, a gabonát, az olajat és a bort egész esztendőre elraktározhatta az ember.
Trencsényi-Waldapfel Imre - Mitológia | sutemenyrecept.hu
Mert a tűzzel a természet adta nyersanyagot a saját szükségletei szerint tudta átalakítani. És Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!
Egyre találékonyabban fejlesztette tovább munkaeszközeit s közben maga is egyre továbbfejlődött, egyre tervszerűbben számította ki saját alkotó tevékenységének a hatását. Ezért gondolhatták a görögök, hogy amikor Prométheus a tűzzel ajándékozta meg az embert, egyben az emberi öntudat szikráját is lángra gyújtotta.
De az istenek - szőtte tovább a mitológiai képzelet - megirigyelték Prométheus ajándékát az emberektől, mindenféle bajjal, betegséggel, öregséggel, halállal sújtották őket, és megbüntették magát Prométheust is, amiért ellopta a tüzet az istenektől. Zeus, a legfőbb isten, aki az Olympos ormán az egész világ felett uralkodik, Héphaistosszal, az isteni kováccsal ember nem járta vidéken magányos sziklához láncoltatta az emberek jótevőjét.
Prométheus évezredeken át zord sziklához láncolva szenvedte a nyári nap hevét és a tél zivatarait; májából, amely mindig újranőtt, Zeus madara, a sas lakmározott mindaddig, amíg Zeus halandó anyától született fia, Héraklés meg nem szabadította. Most már teljesen értjük a hatalmas képet Petőfi soraiban. A dolgozó nép az új Prométheus.
A dolgozó nép az, amely alkotó munkájával az emberi haladást szolgálja, de a dolgozó népet az osztálytársadalomban láncra verték a kizsákmányoló osztályok és alig elviselhető, nemzedékről nemzedékre megújuló szenvedésekre kárhoztatták.
S ha a jobbágysorban sínylődő népet Petőfi a mitológia Prométheusához hasonlítja, azokat a hősöket, költőket és szabadságharcosokat, akik a nép igazáért küzdenek, kimondatlanul is Héraklés jelképezi, a hős, aki gonosz királyoktól és embertelen szörnyetegektnl szabadította meg a földet, lelőtte a Prométheus máján lakmározó kegyetlen sasmadarat is, s a nagy szenvedő bilincseit feloldotta. Mint ahogyan a mitológiai kép Petőfi költeményében is a szabadító hősi cselekedetben folytatódik : Le fogjuk rázni róla a vasat, S elűzzük tőle a saskeselyűt!
Mienk, mienk lesz majd a győzelem, Mert jó az ügy, mely fölfegyverze minket, Mert a jó ügynek végre győzni kell. Sokatmondó jelkép, de természetesen csak jelkép lehet a magyar költő számára Prométheus mítosza, aminthogy jelkép volt a német Goethe és az angol Shelley számára is, akiknél a Prométheus-mítosz másik oldalára esik az erősebb megvilágítás : Prométheus mint a harcot az istenekkel szemben vállaló hős, a vallási korlátozottságból kibontakozó emberi öntudat hőse lép előtérbe, lényegében Marx értelmezésével egyezően, aki Prométheust "a filozófiai kalendáriumban a legnemesebb szentnek és vértanúnak" mondta.
Bizonyos értelemben jelképes jelentősége volt már a mítosznak i. A trilógia első - egyedül ránk maradt - darabja ugyanis, a Leláncolt Prométheus, úgy állítja elénk az emberszerető titánt, amint büszkén vállalja inkább a szenvedést, mintsem hogy megalázkodjék Zeus előtt: arra az emberi öntudatra, amelyet a tűzzel együtt ajándékozott az embereknek, ő maga mutat példát.
Abban az időben, amikor a dráma bemutatásra került, görög filozófusok már élesen bírálták a haladást gátló, elavult intézményeket, köztük nem utolsósorban a hagyományos vallást. Azokban a dacos szavakban, amelyeket Prométheus ajkára ad a költő, joggal látjuk a hagyományos vallási képzetekkel szembeszálló, a természet és a társadalom valóságának tudományos megismerésére törekvő filozófusok álláspontjának költői kifejezését.
Piros folt jelent meg a nyakon Tartalom ajánló Mi a teendő, ha a nyakon piros folt jelenik meg és viszket?
Mint ahogyan ugyancsak Marx írta: "Görögország istenei tragikus körülmények között kaptak halálos sebet Aiskhylos Leláncolt Prométheusában.
Az istenekkel szemben Prométheus az emberek mellé áll, s Aiskhylos rokonszenve éppen ezért fordul leplezetlenül Prométheus felé, holott két évszázaddal korábban Hésiodos még úgy ítélkezett, hogy Prométheus méltán bűnhődik azért, mert megcsalta az isteneket. Természetesen ennek az ítélkezésnek is megvannak a maga osztálygyökerei, elsősorban a boiótiai paraszt költő bizalmatlansága az iparral szemben.
Viszont Athénben, melynek rabszolgatartó demokráciája valójában a kézművesműhelytulajdonosok és az athéni ipar termékeivel Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! Az Akadémos hősről elnevezett ligetben - amelyet később Platón filozófus-iskolája az "Akadémia" tett közismertté - közös szentélye állt a három istenségnek.
Betekintés: Trencsényi-Waldapfel Imre - Mitológia
Prométheust itt Pyrphoros theos, azaz "tűzhozó isten" melléknévvel tisztelték, s oltáráról, ahol jobbjában fáklyát tartó szobra állt, évről évre a túzgyújtás ünnepén versenyfutásszerű körmenetben vitték a szent tüzet a város kézműves negyedébe, a kovácsok és a fazekasok műhelyeibe, annak az első tűzgyújtásnak az emlékezetére, amelyet Prométheusnak tulajdonított a hagyomány. Minden jel arra vall, hogy Aiskhylos Prométheus-trilógiájának harmadik része, a Tűzhozó Prométheus Prométheus Pyrphorosamely ugyanúgy elveszett, mint a középső rész, a Megszabadított Prométheus, Zeus és Prométheus kiengesztelődése után az athéni tűzgyújtó ünnep megalapításával végződött.
Aiskhylos tehát, ugyanakkor, amikor az emberi öntudatot felszabadító és az istenek trónját merészen ostromoló filozófiának ad hangot, ébren tartja a tiszteletet egy hagyományos athéni intézmény, a Prométheia ünnep iránt, ugyanúgy, mint egyetlen teljesen ránk maradt drámai trilógiájában, az Oresteiaban, amely egy másik régi athéni intézmény, vörös foltok jelennek meg a láb viszketésében és pelyhezésében areopág Areiopagos nevű legfelső törvényszék megalapításának a legendájával végződik.
Az ember önmagába, alkotó erejébe és értelmébe vetett bizalmát állítja Prométheus-drámája is az istenek előtt megalázkodó rettegéssel szembe, de szülővárosának hagyományos intézményeit tiszteletben tartja, sőt e tiszteletet alkalomadtán az intézmények okát fürkésző alapítási mítosz, ún.
A mítosz és a mítosz cselekményét időről időre szigorúan megszabott keretek között megismétlődő vallási szertartás ritus viszonya egyfelől - amire az athéni Prométheia ünneptől kezdve a Krisztus kínszenvedését a nagyheti szertartás keretében évről évre felújító passióig számtalan példát ismer a vallások története -- másfelől a mítosznak és a mítosz hagyományos értelmezésével gyakran szembeforduló költői feldolgozásainak a viszonya kettős feladat elé állítja a mitológia tudományát.
A mitológia tudományának egyfelől vizsgálni kell - a vallások történetén belül - a mitoszok eredetét, kialakulását, a vallástörténeti fejlődés során a társadalmi változásokat jórészt öntudatlanul tükröző jelenlésváltozásait, másfelől vizsgálni kell -- az irodalomtörténet, sőt a művészettörténet nélkülözhetetlen kiegészítő részeként a mitoszokat, mint a nép költői szájhagyományából vallástörténeti feltételek között kialakult, de a vallástól hovatovább kisebb vagy nagyobb mértékben magukat függetlenítő, s a tudatos költői továbbfejlesztésre és művészi alakitásra kinálkozó jelképeket és motivumokat.
Kettős feladatról beszélünk, de a klasszikus ókorra nézve a két feladat egymástól el nem választható. Nem választható el egyrészt azért, mert többnyire csak az irodalom és a művészet adatainak segítségével vagyunk képesek megvilágítani a mítosz kialakulását és eredeti vallástörténeti szerepét is.
De nem választható el azért sem, mert minden egyes költő esetében külön kell megvizsgálni, ki milyen mértékig veszi vallási értelemben "komolyan" a mítoszt, s mikor fordul hozzá azért, hogy burleszk feldolgozásával egyenesen támadja a vallást, mikor tekinti - mármár az antik mitológiai emléket felújító újabb költőkhöz hasonlóan - egyszerűen költői jelképnek vagy éppen díszítménynek, illetőleg minden költő rendelkezésére álló tárgykészletnek, amelyből merítve a közös mítoszt már korábban feldolgozó elődhöz mérheti a maga költői erejét.
Mi ebben az igazság? A mítosz ősalakjai - azok az alapformák, amelyekhez egy vagy más tekintetben hasonlót a legkülönbözőbb népeknél ki tud mutatni az összehasonlitó mitológia - az emberi tudat fejlődésének azon a kezdeti fokán jöttek létre, amelyen a később élesen elkülönülő hit, képzelet és megismerés még tagolatlan egységbe fonódtak. Elkülönülésük, differenciálódásuk a görög műveltség fejlődésében már évszázadokkal Homéros és Hésiodos előtt megindult, sőt bizonyára elég magas fokot is ért el.
Abban a költői szájhagyományban, amelynek egyre bővülő, változó, színesedő anyagából Homéros és Hésiodos i. De Homérosé és Hésiodosé az érdem, hogy éppen változatainak végtelen lehetőségeiben ismerték fel a mítosz jelentőségét a költészet számára. Ezt a lehetőséget Homéros és Hésiodos meglepő művészi tudatossággal használták ki.
Megalkották a folyékony halmazállapotú szájhagyomány alapján az első olyan költői alkotásokat, amelyek mint alkotások már a megváltoztathatatlanság igényével léptek fel, ugyan- akkor más alkotókat a mítosz új meg új lehetőségeinek a kibontakoztatására ösztönöztek.
Így került a mitológia - egyetlen mitológia sem olyan mértékig, mint a görög - a költői képzelet hatáskörébe, bár evvel párhuzamosan a hiedelmek körében maradó folyamat a mítosz alapformáit a rítusban, éppen a rítus - vallási szertartás és babonás cselekmény - kötelezően ismétlendő szokásrendje révén meg is merevítette. Teljesen elszakadni a vallástól természetesen ez a mitológián alapuló költészet is csak a legritkább esetben tud többnyire akkor, amikor egyenesen szembefordul a vallással, mint pl.
A megismerés önálló szerepe válik a legkésőbben tudatossá. Hésiodos - sőt a maga módján Homéros is - majd utánuk a mítosz legnagyobb költői továbbfejlesztői sorra nem is minden alap fejbőr pikkelysömör tüneteinek kezelése hivatkoznak arra, hogy szép szavukban az igazság fénye ragyog fel.
Doksiajánló
Mégis, mihelyt a görög filozófia a természet és társadalom tudományos megismerése felé az első világtörténelmi jelentőségű módszertani lépéseket megtette, elsősorban éppen annak mitológiai tartalma miatt lépett fel élesen a költészet ellen. A görög filozófusok közül Xenophanés i. Szerinte Homéros és Hésiodos kitalálták a mítoszokat, s az istenekre ráfogtak minden gonoszságot, ami csak feltalálható az emberek között : lopnak, egymást csalják, házasságot törnek, s mindenki a költőktől tanulta, hogy az istenek ilyenek.
De nemcsak azokon a vonásokon ütközik meg, amelyeket erkölcsi szempontból kifogásolhat. Elveti a mitológiát általában anthrópomorfizmusai miatt, azaz amiért az isteneket emberi alakban, emberi jellemvonásokkal felruházva mutatja be görög anthrópos, a. Ő már felismeri azt, hogy az emberek saját képükre és hasonlatosságukra alkották meg az isteneket, ezért van az, hogy az aithiopsok piszeorrúaknak vörös foltok jelennek meg a láb viszketésében és pelyhezésében feketéknek, a thrákok kékszeműeknek és vöröshajúaknak képzelik őket.
Sőt - teszi hozzá a költők mellett a művészek felé is vágó éles gúnnyal - ha a lovak vagy a szarvasmarhák festeni és szobrot faragni tudnának, isten- képmásaik ló vagy szarvasmarha alakját öltenék magukra.
Igaz ugyan, hogy a görög filozófia, kivált a kozmogonia a világ keletkezésének tana terén eleinte maga sem vágta el azokat a szálakat, amelyek a mítoszhoz mint a világ megismerésének és magyarázatának ősi formájához kötötték.
Homéros például azt mondja, hogy mindennek a világot körülfogó őstenger, Okeanos az apja, és felesége, Téthys tengeri istennő az anyja.
Thalés, akivel a görög filozófia történetét kezdeni szokás, i.
A fülbőr gyulladás, gombás fertőzés vagy allergiás reakciók hatására is kipattanhat. Gyulladásos folyamatok A belső és külső hallókészülékekben fellépő gyulladásos folyamatok stimulálhatják a szövetek halálát. A belsejében lévő fül viszketni kezd, a bőr pedig lehámlik és viszket.
De a filozófusok hamarosan tisztába jönnek avval, hogy az ő világmagyarázatuk csak a mitológia kiszorításával emelkedhetik kizárólagos érvényre, s ezért ők a mítosz legtermészetesebb "képrombolói".
Voltak Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni! A lampsakosi Métrodóros, Anaxagoras tanítványa i. Utóbbinak nevéről nevezzük euhémerizmusnak az olyan mítoszmagyarázatot, amely a mítoszokban csupán történeti eseményeknek a nép képzelete által kiszínezett, a hosszú hagyományozás során átalakult emlékét látja.
Voltak, akik minden mítoszt a primitív embernek az égitestekre és más természeti jelenségekre vonatkozó megfigyeléseire vezettek vissza; mások a mítoszok burkából minden esetben történelmi események magvát igyekeztek kifejteni. Az egyik magyarázat szerint két isten harca a mítoszban mindig a Nappal és az Éjszaka, a Világosság és a Sötétség küzdelmét példázza, a másik szerint mindig két különböző istent tisztelő két nép - egyben két vallási közösség - összecsapásának az emlékét őrzi.
A "szoláris" a latin sol, a. A modern euhémerizmus szerint a kentaurok: lovasnép, melyet a lovat még nem ismerő őslakosság összenőttnek tartott a lovaival.
- Kenőcs pikkelysömör hajnalra
- Fable Jégtánc, Vörös foltok jelennek meg a láb viszketésében és pelyhezésében
- Spray pikkelysömör vélemények
- - Взгляни на эти края - как они округлились и смягчились.
- Arcpakolás otthon a vörös foltok ellen
- - Только одна просьба.
Az összehasonlitó mitológiai módszer vagy az összehasonlító nyelvészet által már rokonnak igazolt népek mítoszait vetette egybe s ezáltal az "ősnép" mitológiáját igyekezett rekonstruálni, vagy pedig a világ minden tájának legkülönbözőbb népei köréből gyűjtötte anyagát a "primitív kultúra" általános vonásainak az igazolására.
De többnyire, sajnos, megelégedett avval, ha az égitestek mozgására és más természeti jelenségekre vezette viszsza a mítoszok "eredeti" tartalmát, vagy más egyoldalúságba esve a "primitív" ember halálfélelméből és a halál utáni létre vonatkozó elképzeléseiből vezette le minden vallásos képzettel együtt a mitológiát is. A polgári tudománynak az imperializmus korszakában bekövetkező hanyatlása során az összehasonlító mitológiának különösen az összehasonlító nyelvtudománnyal párhuzamos iránya nemegyszer a fajelmélet szolgálatába szegődött.
A szélesebb körű összehasonlító anyagra támaszkodó általános mitológia pedig - különösen, amikor az idegbetegeknek a tudat ellenőrzése alól szabaduló lélektani megnyilvánulásait a mítoszokkal szinte egyenrangú források gyanánt kezdte értékelni - a mitológiát hovatovább a szellem olyan irracionális megismerő képessége jellegzetes területének igyekezett feltüntetni, amelytől szerinte a civilizáció fejlődése fosztotta meg az embert. Lényegében evvel egy megítélés alá esik az az etnológiai irány, amely a mítoszokban a mai gondolkodásmódunktól merőben különböző "primitív észjárás" törvényszerűségeinek a megnyilvánulását látja; "józanabbnak" csupán annyiban mondható, amennyiben nem követeli meg mindenkitől, hogy e "primitív észjáráshoz" mint eszményhez fejlődjék vissza, "legfeljebb" azok számára tartja ezt a visszafejlődést elengedhetetlennek, akik a "mítosz lényegébe" akarnak behatolni.
Mint az "észjárás" törvényeit a valóság törvényeitől elszakító, a gondolkodás fejlődésében nem a valóság egyre hívebb visszatükrözését látó, s így a mítoszt is a maga történetiségéből, azaz társadalmi összefüggéseiből kiszakító, merőben idealista módszer a mítosz eredetének, fejlődésének és jelentőségének tudományos feltárására ez sem alkalmas. Sőt az ún. Minthogy a mítoszokat Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!
A vallás Engels szerint nem egyéb, "mint ama külső hatalmaknak fantasztikus visszatükrözése az emberek fejében, melyek az emberek mindennapi léte felett uralkodnak, oly visszatükrözés, amelyben a földi hatalmak földöntúli hatalmak alakját öltik".
- A fül viszket és pelyhes - Kezelés
- Kiütés, Bőrtünet Vörös foltok a karokon és a combokon
- A bőrén lévő csúnya rózsaszínű, fehér, lila csíkok nem károsak az egészségre, de sokuk számára súlyos kozmetikai hibát jelentenek.
- A fékfolyadék vörös foltokkal rendelkezik a bőrön
- A repülőgép, közel akkora, mint maga a városrész, amelyre ráhullott, kormos lángcsóvává vált az alkonyi ég alatt.
- Bajt jelezhet a vörös folt - HáziPatika Kiütések, bőrtünetek 2 súlyos betegség a viszkető, vörös foltok mögött - Egészség Femina Milyen betegségre utalnak a vörös foltok?
- Vörös foltok kerültek ki a testen viszketés fotó
- Duzzadt vörös folt a bőrön
Ezek a földöntúli hatalmak, az istenek és istennők, akiket imával és egyéb mágikus jellegű szertartásokkal igyekeznek maguk mellé állítani az emberek, a mitológiának is a főszereplői. S a mitológiai képzelet eredetileg szorosan összefügg az ilyen vallási cselekményekkel.
Bőrkiütés, bőrviszketés egy szeparációs konfliktus után (Gajáry Erika, musculogika, biologika)
A természeti hatalmak mellett azonban csakhamar társadalmi erők is kezdenek működni, olyan erők, melyek ugyanoly idegenül és kezdetben ugyanoly megmagyarázhatatlanul állanak az emberekkel vörös foltok az arcon amit mondanak, ugyanazzal a látszólagos természeti szükségszerűséggel uralkodnak fölöttük, mint maguk a természeti hatalmak.
A képzeletszülte alakok, melyekben eleinte csak a természet titokzatos erői tükröződtek vissza, ezzel társadalmi attributumokat nyernek, történelmi erők képviselőivé válnak. Az összehasonlító mitológiának, melynek korabeli eredményeit ismeri és sok tekintetben el is ismeri, éppen azt veti szemére Engels, hogy "az istenekben mindig csak egyoldalúan természeti hatalmak visszatükröződését" látta, s az "istenalakok későbbi kettős jellegét" nem vette észre.
Lássunk egy-két jellemző példát.
Cikkajánló
A görög mitológia legfőbb istenét, Zeust, és római megfelelőjét, Juppitert - Diespitert,Jov-pitert, azaz eredetileg "Ég-atyát" indoeurópai rokonsága - dyáúh a szanszkrit nyelvben a. De meteorológiai vonásai idővel társadalmi-erkölcsi értelmezést kapnak, az emberi világ mintájára elképzelt Olymposon ő a király, s a villám hatalmi jelvénnyé válik, a földi királyok jogarához hasonlóan, amellyel a leányát, Dikét, az igazság megszemélyesítőjét megsértő bűnös emberekre lesújt.
Théseust eredetibb fokon tengeri istenségnek mutatja isteni származását igazoló szerencsés búvárkalandja, valamint többszörös kapcsolata jellegzetes tengeri istenekkel, mindenekelőtt Poseidónnal, kit forrásaink egy része atyjának mond, de nem járnak messze ettől azok az általánosabban elfogadott hagyományok sem, amelyek szerint Théseus atyja Aigeus athéni király volt.
Az Aigaios melléknév ugyanis Poseidónt s a tenger másik istenét, Néreust is megilleti, amennyiben elsődlegesen a tengernek azt a tulajdonságát jelzi, hogy hullámai ugrándoznak, akár a kecskék, bár a mítosz megfordítja a viszonyt, és arról tud, hogy az Égei-tenger "Aigaion pelagos" a hullámai között halálát kereső athéni királyról kapta a nevét.
De a természet-mítosz alaprétegére történeti mítoszok rakódnak. Théseus az ember békés fejlődését megzavaró szörnyeket és kegyetlen királyokat ölt meg, megöli a Minótaurost, s ezzel Athént gyalázatos véradótól szabadítja meg. Ezekben a mítoszokban már Athén őstörténetének felejthetetlenül a nép emlékezetébe vésődő eseményei - a görög szárazföld függetlenségének biztosítása a hanyatló Krétával szemben - s a szabadító hőshöz fűződő remények - a hősmonda más és más nevek alatt újra meg újra Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!
Itt mindjárt arra is rámutathatunk, hogy a természet-mítosz fölé épülő történeti mítosz keretében az istenség gyakran - de nem szükségképpen - humanizálódik, azaz az isten alakja - bár rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező és többnyire isteni származású, de mégiscsak - emberi hőssé alakul át.
A bibliai Sámson neve héberül a napot jelenti, a személynévképző szóvégi -n hangot nem számítva, azonos a mezopotámiai mitológia Napistenének, Samasnak a nevével. A Napra utalnak mitológiai alapvonásai is : a Nap sugarait jelképező hosszú haja, mely az ugyancsak naptermészetű görög Apollón aranyfürtjeire emlékeztet. S mint ahogy a nap ereje sugaraiban, Sámson ereje is hosszú hajában rejlik, hosszú haját és evvel erejét rői árulás következtében veszti el, akárcsak a görög mitológiában Nisos, Megaris királya, kit saját leánya, Skylla szolgáltat ki ellenségének, Minós krétai királynak azáltal, hogy elárulja: Nisos sorsa az, hogy bíbor hajfürtjeivel együtt életét is elveszítse.
A szoláris alapmítosz szempontjából lényeges vonás az is, hogy hajfürtjeinek és csodálatos erejének elvesztése után Sámson hamarosan szeme világát is elveszti, mint ahogyan a legrövidebb téli nap idején - sugarait elvesztve - a nap is elhomályosodik. Hasonló szemlélet magyarázza meg a januári évkezdet kétfejű római istenének, Janusnak azokat az ábrázolásait, amelyeken az istenség egyik arca szakállat visel, másik arca meg sima, hiszen egyik arcával a legrövidebb vörös foltok jelennek meg a láb viszketésében és pelyhezésében nappal zázuló óesztendő, másik arcával a megújuló nap növekedésével párhuzamosan előrehaladó újesztendő felé tekint.
Vagy hivatkozhatunk arra a múlt században feljegyzett adatra, amely szerint a nápolyi Santa Maria di Carmine templomban szokás karácsonykor egy Krisztusszobrot megnyírni. A karácsony magyar neve is valószínűleg a "legrövidebb téli nap" régi szláv nevének - a latin bruma szó fordításának - a származéka; december 25, mielőtt keresztény ünneppé lett volna, már a rómaiaknál mint a "legyőzhetetlen Nap születésnapja" natalis Solis invicti szerepelt.
A nápolyi szokás világosan utal arra a sok más adattal is igazolható vallástörténeti tényre, hogy Krisztus régi napmitoszok hőseinek a vonásait örökölte, s világosan utal éppen a karácsony és a legrövidebb téli nap naptári szomszédságára. A Krisztus-szobrot akkor kell megnyírni, amikor a nap elveszti sugarait, vagy más mitológiai képpel: a régi nap elsorvadását, halálát azonnal nyomon követi az új nap megszületése.
Sámson naptermészetéhez a párhuzamok még tetszés szerint volnának szaporíthatók; a héber mítosz alaprétegében is természeti hatalmak tükröződésével kell számolnunk. Ám a történelmi fejlődés - és egyben a mítosz további fejlődése - során a Napisten humanizálódik, és a mitikus cselekmény, amelynek középpontjában áll, történelmi színezetet kap.
